Előszó
Ezt az úti beszámolót azért is szeretném a figyelmetekbe ajánlani, mert mindenkinek lehetősége van arra, hogy egy egyszerű túrájáról vagy egy ilyen egész hetes programjáról tájékoztassa, azt a társaságot ahová tartozik! Minden beszámolóval színesíthetitek egyesületünk honlapját és felkelthetitek túratársaitok figyelmét egy országra, egy tájegységre vagy „csak” egy virágra, vagy valamilyen szerintetek érdekes épületre!
Hajrá, had jöjjenek a képsorozatok túra beszámolók!
atiKA
Az Ománi Szultánságban jártunk
Bakancslistás vágyam teljesült február elején, amikor meglehetősen hirtelen jött egy lehetőség és egy döntés - irány Omán! Gondoltam, csak jobb lenne hazai pályáról ketten menni, megpendítettem Imrének (Ignátkó) ezt a tervemet és hosszas rábeszélés (2 perc) után már két főre intézkedtünk nagy hamarjában. Így aztán összeállt az ország több pontjáról az alternatív és mellesleg jóval olcsóbb utazást kedvelők társasága, összesen 18 fő és belevágtunk a nagy kalandba!!
A Qatar járatával, dohai átszállással jöttünk-mentünk, Muscatban (az ország fővárosa) kezdve és befejezve az utazást. A repülőtéren terepjárókat bérelt a túravezetőnk és „ki akar vezetni alapon” alkalmi sofőrjeink felvették a tíz napon át tartó izgalmas „munkát”!!
Omán az Arab-félsziget délkeleti részén elterülő egzotikus öböl ország, egy felfedezésre váró paradicsom, ahova elsősorban természeti látványosságai miatt látogattunk el: örök nyár, tiszta kék tenger, hatalmas tengeri teknősök, korallok, magas hegyek, mély kanyonok, barlangok, oázisok és természetesen a sivatagok adtak változatos és lenyűgöző élményeket, a több mint 1500 km-es utazás során.
Túráztunk Omán 1 km mély Grand Canyonjában, majd felmentünk 3000 méterre, hogy fentről is „élvezhessük” a szédítő mélységet és kőszáli kecskék nyomában próbálkozzunk egy részét bejárni, ameddig az adrenalinszint bírta! Félelmetes, lenyűgöző és felejthetetlen volt…
Láttunk sivatagi dűnék közt lenyugvó majd felkelő napot: a két jelenség között éjjel még csapatépítő tréning keretein belül fényfestettünk a táborunk közelében a vaksötétben, majd elégedettségünk jeléül a közösségi sátorban vízipipáztunk egyet. Csodáltuk a dűnék percről percre változó színét az aranysárgától a vörösig, bukdácsoltunk felfelé és lefelé menet: nagyon nehéz a homokban bármilyen mozgást kivitelezni, a fenéken csúszás volt lefelé a legcélravezetőbb, felfelé a „kutyaüzemmód”! A szállásadóink kivittek egy jeepszafarira is, hát egyszer elég volt! És hogy semmi se maradjon ki, reggeli után a közeli beduin táborban felnyergeltek nekünk egy tevecsapatot és testületileg kiimbolyogtunk a nagy semmibe, a hamisítatlan „mindenegyforma” sivatagba, ameddig a nap úgy nem sütött, hogy szinte leolvadtunk a tevékről!!!
Türkizkék tengerben fürödhettünk, közelünkben óriási teknősök (80-150 kg) élvezték a hullámokat (mert voltak jó nagyok) és egymást. A bátrabbak csónakkal delfin közelbe merészkedtek, egy-egy jó fotóval sikerült is hitelesíteni a „majdnem uszonyérintést”!!! Éjszaka a hatalmas teknősök tojásrakásának lehettünk szemtanúi, mi több, egy aprócska, akkor kikelt teknőc épp elindult a nagybetűs ÉLET göröngyös homokpadján a víz felé… Drukkoltunk neki: ahogy a helyiek mondták, százból kettő, ha sikeresen eléri új otthonát és megéri a felnőttkort, hogy aztán 25 év múlva visszatérjen erre a partszakaszra tojást rakni, akár több ezer kilométer távolságból is!!
Bővebben ...
