Torockóról elérhető túrák: Minden túránkat nagyobb csoporttal (18 fő) jártuk végig, helyből vagy autóbuszunk segítségével jutottunk el a túra kiinduló pontjára és ahol kellett, oda a busz jött értünk a túra végpontjára! Szállásunk minden esetben a torockói Ági panzióban volt, ahol családias hangulat és kiváló étkek fogadtak bennünket. Nagyon szép hetet lehet eltölteni a környéken, lehet válogatni a túrák közül!
A Torockó közeli hegyek emblematikus tagja. Turistaút négy irányból közelíti a csúcsot, ebből hármat ajánlok a tapasztatok alapján. Ezek 4-5 óra alatt teljesíthetők az erőnlét és a nézelődési kedv függvényében! A csúcsról madártávlatból csodálhatjuk a hegyek közé „szorult” Torockót, valamint a környező hegyek szikla alakzatait. A lefelé út mindig lehet a másik kettő közül bármelyik! Nyári túráink során arra készüljünk fel, hogy az északi erdős rész kivételével nyílt terepen haladunk! A 600 méter körüli szintemelkedés és a meleg miatt ajánlatos az itthoni vízfogyasztásunk dupláját magunkkal vinni! Amire még lehet számítani, hogy a csúcskövek színe hol a magyar, hol a román trikolor színeiben „pompázik”… Néha a természet sem kíméli a hegyet, voltunk már olyankor, hogy égett a Várszikla oldalán az erdő, vagy előtte égett le a tetőn a sziklagyep, mindkettő villámcsapás következtében!
I. Torockóról a Nagy-árokban: A központból indul a kék kereszt jelzés, amely egy kicsit lefelé megy a patakig, majd irány a hegy! A házakat elhagyva elkezdődnek a hegylábi teraszok. Jelzéseket a még meglévő fákon lehet látni, amikor már a sziklafalak között haladunk a turistajelzések átkerülnek a sziklákra és kellően sűrűn lehet látni őket, bár innen már csak a néhol előbukkanó csordogáló vizet kell követni a körülbelül ezer méter magasan lévő forrásig. Vize iható volt bár nincs kiépítve. A forrás fölött sok ágra szakad az ösvényünk, amennyiben a csúcsra is fel akarunk jutni a jobb oldali, sziklafalak közeli irányokból válasszunk egyet. Ezek az ösvények egy nyeregbe visznek, ahol meglehet pihenni az utolsó emelkedő előtt. A csúcsra a déli irányú ösvény vezet, először egy kis sziklamászással. A másik északi irány a kőkereszt felé a Várszikla felé indul. Amennyiben itt, vagy Torockószentgyörgy felé akarunk visszajutni a településre érdemes először a Vársziklához kimenni egy kis nézelődésre. A fel és a lefelé úton is fokozottan figyeljünk az általunk megmozgatott legördülő kövekre, és figyeljük felettünk lévő túrázóra!
II. Torockószentgyörgy felöl: A központból indulunk a templomtól a kék kereszt jelzések mentén. Ez a jelzés az I. túrán megismertnek a másik ága! A torockói úton indulunk, és pár méter után jobbra letérünk a kúria felé. Az épülettől balra folytatódik az út és hamarosan a művelt földek mellett megyünk. A patak „átkelés” után elágazik az út. A középsőt válasszuk, ami egy öreg körtefa mellett vezet bennünket egyre meredekebben a sziklák felé. A leg délebbi szikla mellett érjük el a gerinc vonalát. Innen hamaros már a kicsit keletre lejtő fennsíkon megyünk és mintegy negyed óra múlva már látjuk a csúcs köveket. Amikor ezt az útvonalat tervezzük vissza irányba a körtefától a teraszokon mindig egy kicsit lejjebb ereszkedve visszajuthatunk Torockóhoz, a kék kereszt jelzésű úthoz.
III. Torockóról észak felől kerülve a Vársziklát: A településről a főúton indulunk északi irányba, jelzésünk a piros függőleges sáv. Az Andor-boltja után hamarosan jobbra egy mellékútra forduljunk, majd nemsokára balra kanyarodjunk ez az út egy forrás érintésével jut el a Várszikla északi oldalának erdős részére. Az erdőben a száraz patakmeder mellett haladunk és rövid időn belül jobbra a hegy irányába fordulunk. Ennek a szakasznak a felső vége csúszós, morzsalékos. A Várszikla alatti nyeregnél jobbra menjünk, mert a kilátás innen is megér pár perc nézelődést. Tovább a kőkereszt irányába menjünk, majd egyenesen tovább a kereszttől a csúcsra. A piros jelzésünk a keresztnél keleti irányba letér.
IV. A székelykő barlangja: A térképen jelölt útvonalakon lehet elérni. A piros háromszög jelzés eléggé hiányos kevésbé követhető… Előtte a torockói temető felöl érdemes belőni hányadik kőfolyásnál induljunk fel a sziklák közé!
V. Ordas-kőre: Ezen a túrán a szállásról indultunk, a szőnyegmosótól. A piros függőleges sáv jelzés a „Gondűző” vendéglátó egység után a bal oldali úton hagyja el a települést. Jelzésünk a művelt részek végénél balra kanyarodó útra irányit, majd amikor átmentünk egy kis erdősávon jobbra az erdő széli úton haladunk egyre feljebb a hegyre. A Remete-forrásig kellően elfáradhatunk ahhoz, hogy itt egy rövid pihenőt tartsunk. Vize eddig mindig iható volt… Továbbra is az ösvényt kövessük a kisebb suvadások mellett. A piros jelzésű utunk balra a hegy derékon indul az Ordas-kő sziklái alá. Tovább már jelzetlen úton fogunk menni! Nem kell megijedni, nincs letéri lehetőség a kilátópontig. Innen szoktak a siklóernyősök startolni. Szép kilátás nyílik a Székelykőre, Kőközre, Vidalyra és az Aranyos völgyére. Itt kell eldönteni, hogy tovább megyünk e az Ordas-kő sziklájáig. Ez leginkább időjárás függő! A távoli hegyek felett tornyosuló viharfelhők hamar ide tudnak érni. Amennyiben úgy döntünk, hogy tovább megyünk, a DNy-i irányú keskeny gerincen menjünk. Ösvényünk néha eltűnik, kerülgethetünk kidőlt fákat, de igyekezzünk a torockói oldal felől maradni! Erre a rövid szakaszra rá mehet egy gyenge óránk is. Egy két kisseb szikla megmászása után egy gyönyörű panorámát nyújtó helyre érünk ez az Ordas-kő szikla csúcsa. Vissza ugyan azon az úton menjünk egészen a Remete-forrás alatti erdősávig. Itt érdemes a temető felé kerülni. Szép kilátás van a településre, és ha északra hagyjuk el a temetőt, láthatjuk Torockó legöregebb házát is! Kényelmes egész napos túra. Kutyás kísérőre mindig számíthatunk, és ha ugyan oda érünk vissza, akkor had jöjjön…
VI. Vidalykőre: A túra eleje megegyezik az V. túrával a Remete-forrás fölötti elágazóig. Innen a piros sáv jelet kell követni, ami a Havas-patak völgyébe vezet le. Itt felfelé menjünk az első nagy elágazóig ahonnan már a kék kereszt jeleket figyelve induljunk el jobbra, felfelé. Hamarosan egy öreg útjelző tábla balra, fel felé irányit a Vidaly irányába. Jelzés a sárga kereszt, piros kör, ami kezdeti lankás rész után húzós emelkedővel éri el a tetőn a nyerget. Innen jobbra a borókák irányába érünk fel a Vidaly csúcsára. Itt érdemes pihenni, mert a nézelődésre több időt érdemes szánni. A vissza úton a nyeregig kell visszamenni, ahonnan a sárga kereszt, kék kör jelzések irányába menjünk. Ez az út a nyeregnél lévő rét bal alsó sarkánál jobbra tart! Több kilátópontot találunk az út bal oldalán, ahonnan az Aranyos völgyére és vissza a Vidalyra láthatunk. Egy kis emelkedő után már lefelé haladunk a régi vasbányák fölötti úton. Rövidesen előbukkan a takarásból a Székelykő sziluettje. A piros sáv jelzéshez érve, ezt követve jutunk vissza a térre. Egész napos, nehezebb túra.
VII. Remete-sziklaszoros: Ez a túra egy igazi kihívás lehet azoknak, akik végig mennek az ajánlott teljes útvonalon: Remete-kolostor (Valea Manastirii) – Remetei-sziklaszoros – kék háromszög elágazó – sziklafal (kék háromszögön) – Remete-kolostor (Valea Manastirii). A kolostor elérhető Szászsebes és Nagyenyed között fekvő Tövis településről. Tábla jelzi, bár egy kicsit el van dugva. A kolostornál lehet parkolni, és innen indítani a túrát. Az első pár kilométert aszfaltos, majd murvás úton kell megtennünk. Közben van egy vendéglátóhely és több forrás ahol italt szerezhetünk be vagy tölthetünk magunknak. Egy kis tisztástól indul a túra érdekesebb része. Először a bővizű patak mellett, majd ahol már a meredek falu sziklák is a vízbe érnek a sziklába erősített betonvasak segítik a tovább haladást. Több sorban vannak egymás fölött, rájuk lehet lépni és kapaszkodni beléjük. Ezeken a részeken és majd sziklákon is a túrabot csak akadályoz! A kőkapu után a patak fölé hajló sziklákig mindenki eljuthat, és érdemes is! Akik innen visszafordultak azok a kolostort is megnézték. A továbbhaladás innen már újra sziklafalon és a patakban történhet! Igen a patakban és elég hosszúnak tűnik az út a 12-14 fokos vízben, ami nyáron is nagyon hideg. A bakancsokat érdemes lecserélni túraszandálra, sportcipőre. De hamarosan vége a vízben sétálásnak, jönnek a sziklák. A leágazás nincs túljelezve! Az eddig jobbról mellettünk magasodó sziklafalra fogunk feljutni, jelzésünk a kék háromszög. Ahol meglátjuk az első jelet, ott kell kimennünk a patak mellől. A sziklákon végig fel-le, fogunk menni néhol rendkívül keskeny párkányokon! Acél sodronyok segítenek a tovább haladásban! A patakhoz egy szinte függőleges falon jutunk le! Amikor felfelé megyünk itt egy keresztnél el kell döntenünk, hogy bevállaljuk e az egész túrát! A nehézségek ellenére örök élményben lehet részük azoknak, akik végig csinálják! Mindig segítsük egymást, a bizonytalanabb túratársaknak jól jön a segítség a sziklafalon a lépés helyek kiválasztásánál!
VIII. Búvópatak Alsószolcsváról: Az Alsószolcsva előtti függőhídtól indul a túra. A híd eléggé elhanyagolt szerkezete gondolkodóba ejt sok embert, merjen át menni? Már tíz éve is így nézett ki, és még mindig bírja. A túra elején egy murvás úton lehet eljutni a kolostor bejáratáig. A patak zúgóinak fényképezése szolgáltat némi látnivalót ezen a jó órás úton. Ezen a felső telepen pár éve egy turisztikai ház készült, azóta lehet, hogy fizetni is kell… Hamarosan feltűnik a búvópatak barlangja és egy újabb függőhíd. A barlangot csak engedéllyel lehet látogatni. Már innen a völgyből is látszik az a kereszt a nyeregben, ahová fel kell jutnunk. Szinte végig erdőben mehetünk. Amikor felérünk, jól esik egy kis pihi, de innen a kilátás sem elhanyagolható. A búvópatak befolyásához hamar le lehet jutni, kb. 15 perc a kilátópontig. Aki teljesen leakar jutni oda ahol a három patak vize eltűnik a sziklafal aljában, még vagy tíz perc kell, hogy leérjen a morzsalékos ösvényen. Vissza kell mászni a keresztig és az előzetesen eldöntött útvonalon menni tovább. A két lehetőség, vissza a függőhídhoz, vagy a tovább túrázni Bedellőig. Utóbbit választva júliusban és augusztusban virágözönbe csöppenhetünk. A kereszt után bérelhető hegyi pihenő házak készültek, most már gondolom átadták őket…
IX. A Tordai- és a Túri-hasadék: Legtöbben csak a Tordai-hasadékra koncentrálnak, amikor a hasadék szót valaki megemlíti. Mi összevontuk a kettőt és egy szép nap kerekedett ki belőle. A Tordai-hasadék előtti dombtetőn érdemes megállni, mert szép fotókat lehet készíteni. Majd leereszkedni a parkolóba. A hasadék kezdeténél van egy pénztár ahol minimális leiért lehet jegyet váltani, de van hogy nincs senki még hét végén sem… A hatalmas sziklaalakzatok közt járni egy nagy élmény! Ilyenkor derül ki, hogy milyen kis porszemek vagyunk a természet nagy egészéhez viszonyítva! Amikor kiértünk a hasadékból ösvények indulnak a jobb oldali tető felé. A tetőn van egy útjelző tábla, itt kell eldönteni, hogy visszamegyünk a parkolóba, vagy folytatjuk utunkat Tordatúr irányába. Az autópályát elhagyva érünk be a településre, itt jobbra forduljunk, majd a falu végénél, balra átmegyünk a patak másik oldalára és itt jobbra egy régi kőfejtőnél tudunk bemenni a Túri-hasadékba. Közben a település közepén van vásárlási lehetőség… Amire számíthatunk: nincs kiépítve, kellően vadregényes a patakátkelésekkel, kisebb sziklamászásokkal. A túra végére Koppánd településen keresztül be tud jönni a busz. Megközelítése a Torda – Kolozsvár főútról. A két hasadék túrát azoknak ajánlom, aki saját buszukkal közlekednek! Amikor csak az egyik hasadékot járjuk be, ajánlom megtekintésre a Tordai sóbányát! A sóbányában készült képek itt: https://photos.app.goo.gl/ZJEaJCJr6vv6eK3W6
akármelyik változatot választjuk, egy szép nap jöhet ki belőle.
X. Torockóról és környéke: Torockó az egyik legszebbnek tartott erdélyi település. Különös figyelmet érdemel gazdag népviselete, hímzései és bútorfestészete, valamint az 1870-es évek tűzvészei után épült szász stílusú "fehér házai".
Torockó vidéke korán benépesülhetett. A VII-VIII. században szlávok telepedtek le a környéken, akik elkezdték a vas, arany, ezüst és réz bányászatát. III. Endre 1291-ben kiadott kiváltságleveléből megtudhatjuk, hogy Torockón már az 1200-as években külföldről behozott bányászok laktak: osztrák, magyar és német földről érkeztek a környék bányáiba dolgozni. A magyarok nagyobb számának köszönhetően az idegenek magyarosodtak el, és nem a magyarok vegyültek el. Ennek ellenére a népviselet megőrizte a német népviselet bizonyos vonásait.
A falu mellett 1130 méter magasra tornyosul Erdély egyik legjellegzetesebb sziklatömbje, a néphit szerint emberalakot megmintázó Székelykő. Az erdélyi Érchegység keleti peremén húzódó Torockói-medence megragadó szépsége mellett két magyarlakta területtel - Torockó és Torockószentgyörgy - is felkeltheti érdeklődésünket. A két falu igazi kis etnikai szigetként maradt meg az Aranyosszékhez tartozó, minden oldalról magas hegyekkel határolt medencében. Az Aranyos völgye felől a keskeny Borrévi-, vagy Nagyenyed felől az Enyedi-szoroson keresztül közelíthető meg. Torockó, Erdély egykori legjelentősebb vasműves központja ma a Világörökség része. A falu ékességét jelentő kétablakos fehér házakat az UNESCO évente anyagi támogatásban részesíti, karbantartás céljából. A házak ablakkereteinek eredeti piros színe jelkép: Ekart András és Szabó Gergely vértanúk tiszteletére, akiket az osztrák önkény elleni tiltakozásuk miatt akaszttatott fel Rabutin tábornok a főtéren. Torockó főterén található a Néprajzi Múzeum, amelyben a falu ékességeit, a festett bútorokat, a háztartási eszközöket, a keresztszemes és rámán varrott kézimunkákat, a népviseletet, a vasművességhez használt tárgyakat és régi fényképeket lehet megtekinteni. A torockói népművészet páratlan magángyűjteményét láthatjuk Nagy Ida néni házában is (172. szám). A torockói unitárius templomot terjedelmes régi várkastély környezi, mely a csapások idején védhelyül szolgált a lakosságnak. A templomot a falubeliek kézimunkái díszítik. A népviselet az ősi magyar és német keveréke, és nemes kelméivel, az úri-polgári ruhatárhoz közelálló darabjaival, kevés színhasználatával (fehér, azután a kék és a zöld), hímzéseivel kiválik a többi erdélyi öltözet közül. Jellegzetes darabja a piros csizma, az eladósorban levő lányoknál az aranyhímzéssel díszített párta, a fémlemezkékkel díszített ing és télen a prémes mellények, kabátok. Ma már sajnos csak pünkösdkor hordják a népi ruhákat, és konfirmálási ünnepségen láthatjuk e színes-díszes öltözéket. A falu egyik élő népszokása a farsangtemetés, mely menetben van egy farsangot jelképező koporsó, ezt kísérik a maszkos figurák: cigányok, bohócok, ördögök, szenesember, kutyapecér és két vénlány, aki nem talált férjet a farsang idején. A menet elején betyárok pattogtatják ostorukat, majd a főtéri forrásnál összetörik a koporsót és vízbe dobják. A papnak és kántornak öltözött személyek elmesélik az eltelt év eseményeit. A menetben megtaláljuk a népviselet bizonyos elemeit.
Torockószentgyörgy felett emelkedik az 1250 m magas Ordaskő, melynek aljában állnak a Szentgyörgyi vár romjai. Ez a Thoroczkay család ősi fészke, amelynek alapját 1296 táján Thoroczkay Venczel alvajda tette le.1470-ben a várat elvette Mátyás király, 1514-ben, a Dózsa György vezette parasztfelkeléskor keresztesek fosztották ki és égették fel, 1713-ban pedig ágyúval lerombolták Tiege báró osztrák csapatai. Ezek után a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult, de tekintélyes maradványai ma is állnak.
