Már régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer el kéne látogatni a Tátra magasabb régiójába. A tavalyi évben az egyesületünk tagjainak és a hozzánk közel állók fejében is megfogalmazódott ez a lehetőség, és ami a lényeg ki is mondták. Több se kellett elkezdtem érdeklődni a túrák, szállások felöl. Egy biztos pont már ekkor is volt, az utazás busszal fog történni, még pedig Zoli barátunkkal Kárászról. Se szállás, se túrák busz lefoglalva. A létszám még így is hamar be tellett! A szállást a Miramonti panzió és Apartman hotelben sikerült foglalni egy kis „angolos” segítséggel. A szálló Felsőtátrafüreden van (Horny Smokovec). Mint kiderült jó választás volt, kényelem és tisztaság volt a kisebb nagyobb apartmanokban. Étkezésünk is helyben volt. A fél nyolcas svédasztalos mindent bele büfé reggeli, a vacsoránál pedig az aznapi adott leveshez két féle másodikból lehetett választani és volt desszert és gyümölcs is. A büfében, mint a túrák során kiderült a tátrai árakhoz képest olcsóbban jutott hozzá mindenki a meg kívánt sör és Tátra tea adagjához.
A túrákról szólva már többen pedzegették, hogy ez elég kemény lesz… Igazuk lett! A köveken lépegetős, lépcsőzős túrázás nem a Mi legjobb szórakozásunk. Azok a túrák, amiken eddig „edződtünk” erre vajmi kevés felkészülést nyújtottak. Még az Erdélyiek sem! Az első napi túrán, ami a Szoliszko csúcsra vezetett kiderült, hogy a következő napokban sok féle variációt kell felvetni, hogy mindenki jó szájízzel utazhasson majd haza! Ez a vacsora utáni megbeszéléseken mindig meg is történt, és ki-ki eldönthette másnap melyik szintű csoporthoz szeretne tartozni. Ehhez mindenkinek meg adtunk a kellő információt: útvonal, útirányok szlovákul is, színjelzések. Menet közben pedig telefonos kapcsolat ki merre jár.
Programunk a következő volt: Első napon utazás közben megnéztük a Szlovák paradicsom egyik gyöngyszemét a Tamás kilátót (sziklát). Második napon a Szoliszko csúcs volt a célpont. A túra útvonala a Csorba-tótól indult, majd Furkota-völgy – Szoliszko-menedékház – Szoliszko-csúcs – Szoliszko-menedékház – Csorba-tó útvonalat járta be a csapat nagy része. Voltak, akik a menedékházat a felvonóval közelítették meg és onnan csinálták a csúcstámadást. Harmadik napunkon volt a túraterv legnehezebb túrája, Tengerszem-csúcs (Rysy). A Poprádi-tó vasúti megállótól indult mindenki és a Majláth-menedékháznál még együtt kávéztunk. Akik előzőnap lanovkáztak, azok most itt a tó körüli séta után a Szimbolikus temetőt nézték meg, majd hogy egy kis szint is legyen a zöld, majd piros jelzésen mentek át a Csorba-tóhoz egy kis nézelődésre. A többiekkel irány a Hunfalvy-menedékház. Az út középső szakaszán jött a tűző nap, ez a láncos mászás után sokunkat a menedékháznál marasztalt. A csúcsra ketten jutottak fel, azaz csak jutottak volna, mert az irdatlan ember tömegben esélyük sem volt 20 méteren belülre kerülni a határkőhöz… Ezt mindenhol megtapasztaltuk, ember - ember hátán. Aki nyugodtan szeret túrázni az ne, kívánkozzon a Magas-Tátra közelébe. Egy rövidebb 5-6 kilométeres szakaszon több ezer ember naponta! Ezen a napon Baumann Józsi felfedező útra indult, és a Lorenz-hágó érintésével megkerülte a Szoliszko-csúcsot! Kemény dió volt, gratula! Negyedik napon a tervhez képest változtattunk a Lengyel nyereg elérését célozva. Reggel át sétáltunk Ótátrafüredre ahonnan a vonattal jutottunk fel Tarajkára (Hrebienok). Itt is három csoport alakult. Mindegyik a „Tatranszka magistrála” utat célozta elsőre. A legrövidebb túrát teljesítők a kilátó pont után visszafordultak és még megnézték a Tarpataki-vízeséseket. Legtöbben a Sziléziai házhoz értek és itt váltak szét két csoportra. A középtúrások nézelődtek a Felkai-tónál és a vízesésnél, majd a sárga jelzésen lejutottak el Ótátrafüredre és onnan gyalogosan a szállásra. Hosszabb túrát választóknak a Lengyel-nyereg volt a cél, ami 2200 méter magasan van. Itt is van egy láncos szakasz, ami úgy látszik, megrostálja az ide látogatókat! Itt voltak a legkevesebben. Főleg fiatalok, akik még felmentek a hágó melletti csúcsra. Nekünk is javasolták, de a kb. 350 méteren leküzdendő 250 m szintemelkedés nem volt csábító számunkra. Nézelődés és kalóriapótlás után sokat fényképezve jutottunk vissza a Sziléziai házhoz. Itt gondolkodtunk egy korsó sörön, de jól döntöttünk. Megittuk! Ezzel a fél órával lekéstük az Ótátrafüredi jelentős késő délutáni záport… Ötödik napra egy völgy túra lett betervezve, és a legtöbbeknek elvégezve. Útvonal: Csorba-tó – Felső Fátyol-vízesés – Szentiványi-tó és innen vissza. Ezen a napon alulról csodálhattuk a mellettünk magasodó, és az előző napokban már járt hegyeket. Azért a tótól a látványért így is fel kellett jutni 1700-1900 méterig. Ketten megirigyelték Józsi előzőekben tett túráját és Ők is megkerülték a Szoliszkót a Lorenz-hágón keresztül. Velem együtt többen csak a vízesést céloztuk meg, hogy a tóhoz visszajutva még lanovkázhassunk egyet a Szoliszko-menedékházhoz. Így itt fent 1840 méteren még egy-két helyi gőzgombóc elfogyasztására is volt lehetőség. Ezen a napon Baumann Józsi megnézte milyen lesz a következő napi túránk. Nagyon jól tette, mert este mindjárt beszámolt róla, hogy az eredeti tervet vessük el. Az Ő útvonala: Tátraerdőfalva – Tarpataki-vízesések – Rainer-ház – Zamkovsky-ház – Kőpataki-tó – Tátralomnic volt. Eljött az utolsó túrázós napunk a Magas-Tátrában. Az előző esti megbeszélés szerint együtt indultunk Tátralomnicra, ahonnan a Kőpataki-tóig mentünk egy átszállással a kabinos felvonókkal. Innen szinte végig lefelé vezetett az utunk a túrák végéig. A már előzőleg is kialakult csoportok mentek együtt. A legkönnyebb a Zamkovsky-ház érintésével a Tarajkára, a többiek innen a Zamkovsky-háztól a Tarpataki-vízeséseket vették célba a háztól. Közben láthattuk, hogy a Rainer-háznál a vállalkozó kedvűek kipróbálhatták erejüket sherpaként. nem lehetett könnyű 30 kg körüli vizesüveg csomagokkal a hátukon, és még az időt is mérték nekik. A vízesések látványa nézegetésre és fotózásra serkentett mindenkit. A táv innen már nem volt jelentős. A végére egy felhő széléből kaptunk pár csepp esőt. Én elővettem az esőkabátot, hogy legalább egy ilyen fotó is készüljön az itt töltött idő alatt. Ide kívánkozik, hogy a szervezéskor kérdezettek egyöntetűen azt mondták, hogy a Tátrában délután automatikusan jön az eső. Vagy a szervezés volt nagyon jó, vagy az égieknek tetszett magas hegyekhez nem szokott csapatunk, de esőt nem kaptunk! Azaz a szállásra érve elkezdett esni és másnap estig jósolták az égi áldást, de reggeli pakolásunknál még biztosan esett. A hazautazás napjára már csak egy barlanglátogatás lett tervezve a Gombaszögi-barlangba. Ezen a rövid, mindössze 40 perces túrán sok szép cseppkövet láthattunk. A barlang nevezetessége a szalma cseppkövek sokasága, van köztük 2 méteres hosszúságú is! A továbbiakban már csak technikai megállókat iktattunk be, na meg az M3-s főút „zabálós” büféjénél egy megállást. Szerencsésen hazaértünk és jókedvűen búcsúztunk el egy jól töltött héttel és sok szép látvánnyal a tarsolyunkban!
Összegzésnek arra biztatok mindenkit, járja meg ezeket a szép hegyeket legalább egyszer! De azt vegye számításba a tervezésnél, hogy itt a lefelé 350 méteres szintesés nem egy ballagás a Jakab-hegyről! Ajánlom a „Tátra kártya” kiváltását is, mert ezzel a 3 eurós kártyával a Tátra vasúton négy napig ingyen lehet utazni! A vasútra vannak más kedvezmények is (családos, stb.)! A felvonókon, barlangokban a „nyugdíjas” jegyet 60 éves kortól lehet váltani, és ezzel pár eurót spórolni. Jók a szlovák és a cseh sörök, na meg a Tátratea sem az utolsó…
Erdélyi túráink után a végére mindig azt írtam: Szép volt jó volt visszamennék!
Most meg legyen ez: Szép volt jó volt, a többit majd meglátjuk!
atiKA
