Hajniék kedden a Keleti-Mecsekbe mentek túrázni. Szép napsütéses időben a Várvölgy am. – Textiles-forrás – Máré vár – Iharos-kút – Pásztor-forrás – Betyár-forrás – Pusztabánya – Zobákpuszta útvonalon megtettek 17,5 km és 510 m szintemelkedést.
Csütörtökre a Mandulás – Lapis – Büdöskúti kh. – S+ – S sáv – Mecsekrákos útvonal lett betervezve a nyugdíjas csoportnak. Kellemes túraidőben volt részünk egész nap. Az álljpadnál egy kis szerelvény igazítás és így jutottunk fel a Lapisig. A sárga kereszt jelzések mentén már látszott, hogy szépen bújik a medvehagyma, amiből lejjebb egy kis kóstolót is szedtünk. A másik örömteli látvány a hóvirágok sokasága volt ezen a szakaszon. A kulcsosházhoz érve nekünk természetes volt, hogy először a panteonhoz menjünk. Rövid beszélgetés a márványtáblákon szereplő egykori túratársakról, majd egy kis étkezési szünet… A ház előtti padról rálátni „Rudi házára”, ami sajnos egyre lerobbantabb állapotban van. Úgy néz ki nincs gazdája, és ezzel sajnos egy a természetjárásért sokat dolgozó ember munkája megy veszendőbe! Baranyai Rudi (1936-2017) mi emlékezünk rád és mindig előjön valamelyik veled kapcsolatos rövid történet, amikor itt járunk! Orfű felé eldöntöttük, az egy órás buszt hagyjuk elmenni, és ezzel lehetőségünk lett egy kényelmes kitérőre a Vízfőhöz vezető tanösvényen. A meanderező patak mellett kanyargó pallósor kíváló állapotban van, a Duna-Dráva Nemzeti Park gondos gazda! A sárga sáv jelzések mentén értünk be Mecsekrákosra. Mivel a buszig még volt időnk meg hosszabbítottuk a túránkat a mecsekszakáli elágazónál lévő vendéglátó egységig, és itt zártuk le a túránkat. Ismét egy szép napunk volt az egészségünkért! Ezen a napon hatan jártuk a turistautakat, megtettünk 13,28 km-t és 255 m szintemelkedést…
Vasárnap a hóesés után megnéztem milyen az erdő. Megállapításom szerint a csodás és a fenséges közé tehető! Reggel a bonyhádi járattal mentem Óbányára. A buszon együtt utaztam a „Vándorok” csapatával, ami most 3 fő volt. Nem emlékszem mikor voltak utoljára ilyen kevesen… A buszmegállónál elbúcsúztam tőlük és a vendéglátó egység felé vettem az irányt, de nyitás csak 10.30-kor, a busz már 9.50 körül ott van… A pecsét miatt egyébként is oda mentem volna, de így egy kicsit rossz lett a szám íze, bár ez később módosult... A település közepén még utolértem a hölgyeket, így együtt csodáltuk a téli tájat. Kisújbánya felé a völgyben egyre nagyobb lett a hó, mire a településre értünk már a húsz centit is elérte. Rövid pihenőt tartottunk az egykori kulcsosházunkkal szemben a kútháznál, itt pár szóban elmondtam, hogy egykoron mi kezeltük a házat. De ettől még nem lett volna jobb a szám íze, sőt… Inkább a gyümölcsből készült ital adta meg a jó ízt, amit Erzsi-Kati kínált! A kék sáv jelzésű úton mentünk a Hidasi-völgy felé, a vándoros túra oda tartott a Csurgóhoz. A völgy bejáratánál elbúcsúztam tőlük és elindultam Pusztabánya felé, majd a Bába-kút után jutottam el a Püspökszentlászlói útra. Gyors számvetés az idővel és mivel még elérhettem a negyed hármas buszt kicsit szaporáztam, mert egy kávé is jól esett volna a „Tavaszban”. A buszmegállótól épp akkor indult a HOTE csapata a tűzkerék gurításra, Óbányára. Kérdezték is, hogy velük tartok? Köszi az invitálást, mondtam, de onnan jövök! Én hoztam a telet, nem viszem... A kávé is megvolt, buszt is elértem! Szép napom volt a behavazott Keleti-Mecsekben, ahol túrám során megtettem 12,73 km-t és 279 m szintemelkedést…
A szombati rossz idő miatt vasárnapra került Hajniék hétvégi túrája. Így ők is a behavazott tájban túráztak. A képeket elnézve a Jakab-hegyen nagyobb volt a lehulló hó mennyisége, mint a Keleti-Mecsekben! A Patacs – Cserkút – Babás szerkövek – Jakab-hegy – Éger-völgy útvonalon a 16,8 km-hez volt 565 m szintemelkedésük.
Hétfőn délután Vass Tibi elcsalt és felmentünk a Misinára egy kis havat nézni és fotózni. A programot a tv torony kilátóján kezdtük, majd a büfében folytattuk. Ezután a Kis-Tubes felé vettük az irányt, a sétaúton már olvadozott, de minden fa, bokor fehérben! Rengeteg ember, mind vágyott már erre az elfelejtett látványra! A kilátónál fényképek készültek és nagyon lestük, hogy a lányok mire jutnak a tűzgyújtási kísérletükkel. Nem sok jó nézett ki belőle… Folytattuk utunkat a János-kilátó felé. A letaposott hótól jeges lépcsőn azért felmentünk és bár a pára sokat rontott a kilátáson, azért egy két kép itt is készült. Vissza úton gondoltam bemegyünk és megnézzük mire jutottak a lányok a tűzzel, de se ők se tűz, feladták… Mivel még volt időnk lenéztünk a sí házhoz, páran próbálkoztak a merek oldalon szánkóval… A misinai buszmegállóhoz vissza érve ott vannak a már említett lányok. Mivel itt már magyar szót is hallottunk tőlük, megkérdeztem mire jutottak a tűzzel. Csak legyintettek, á semmire, mondták! Ajánlottam egy-két tippet ilyen esetekre a tűzgyújtásra és mindjárt váltottunk pár szót. Kiderült, hogy cserediákok a Babitsban és ez az utolsó napjuk itt nálunk. A jókedvük azért megkapó volt az elhibázott tűzgyújtás után! A buszról leszállva csak annyit mondtam nekik, mindig maradjanak ilyen vidámak! Szép volt ez a délutáni séta a behavazott Misina - Tubes gerincen és a jókedvű fiatalok, teljesen jó az összkép!
