Híreink

Az Ormánság keleti szélén jártuk túránk során. Diósviszlóról, az „Ormánság kapujától” indultunk. A település legelőjén megcsodáltuk a hatalmas tölgyeket, bár több is ki van száradva közülük. Fotó témának viszont kiválók. Ezután Drávaszerdahely felé vettük az irányt, ahol a köztéri szobor nem kerülte el a figyelmünket. A lovat deszka darabok sokaságából raktak össze, készítőjének nevéről nem találtam információt. Következő megállónk a Szödönyi-tónál volt. Itt a most nyíló mocsári nőszirmok sárga virágai jelentették a témát a fotósoknak. A halőrrel beszélgetve megtudtuk, hogy a nemrég lezajlott több napos horgászversenyt nyerő páros több mint 300 kiló halat fogott! Drávacsehi volt a következő település utunk során. Itt a II. világháború páncélos csatájáról beszélgettünk a harangtorony kapcsán. Ezután a Fekete-víz mellett jutottunk el a Drávához, ahol előkerültek a maradék szendvicsek, sütemények. A magas vízállás miatt most nem látszottak a horvát oldal homokpadjai. Drávapalkonya volt túránk végállomása. Itt a felújított harangtorony volt a látnivaló…
20 fős túracsapatunk jól érezte magát a közel húsz km-s túrán. Köszönjük Rongyínak a túrát!

atiKA

Képek:  atiKA,   Ignátkó Imre

A Dráva TSE és a Tenkes TE túrázói közül 18-n három napos túrán voltak, melynek fő eleme a Medve-szurdok megtekintése volt. Az első nap programjában a Jeli arborétum és a magyar-osztrák-szlovén hármas határ felkeresése szerepelt. Az arborétumhoz érve egy kellemes meglepetésben volt részünk, mivel ezen a napon avatták fel a lombkorona tanösvényt ingyenes volt a belépés. A jeli arborétum idén május elején is igazi varázskerté változott a rododendronok virágzásával. A virágok szín kavalkádja a fotósok kedvenc témái. Az örökzöldek közül láthatók fenyőfélék, ciprusok, borókák. A kilátóról körbenézve szép panoráma tárult szemünk elé a zöld szín rengeteg árnyalatával. A már említett lombkorona tanösvényen ismertetők vannak fákról, madarakról. Kipróbáltuk a csúszdát is. Az ide szánt kb. két óra kevésnek bizonyult… A Szombathelyi Erdészeti Rt méltón gondozza az alapító, gróf Ambrózy-Migazzi István hagyatékát. Búcsúzzunk ettől a szemet gyönyörködtető virágos kerttől az alapító szavaival: „Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.”

Az arborétumi séta után elfoglaltuk szállásunkat Szentgotthárdon az Alpokalja Motelben. Szobái teljesen megújultak régebbi ittlétünk óta. Gyors öltözés után irány Felsőszölnök, ahonnan délutáni túránkat indítottuk. A Szölnöki-pataktól a János-hegy felé vettük az irányt a délutáni szemerkélő esőben. Az egykori „vasfüggönynél” emlékhelyet alakítottak ki, ahol egy magasfigyelőből lehet körbe nézni. Piros sáv jelzésünk mentén lejutottunk a völgybe, majd újabb kaptató a hármas határ emlékkőhöz. A határkő egyben három kiemelt nemzeti természetvédelmi terület hátárán is áll, az Őrségi Nemzeti Park (Magyarország), a Dreländer Naturpark Raab (Ausztria) és a Krajinski Park Goričko (Szlovénia) található itt. A Páneurópai pikniket megelőzve itt már 1989. május 27-n megnyitották a határt és ezzel az emlékhely megközelíthetővé vált! Azóta egyre kedveltebb a túrázók körében. A túrával szép és tartalmas napot zártunk.

Második napon jött a hétvége fő programja a Medve-szurdok létrái és a Hochlantsch 1722 méteres csúcsa. A túrát a Mura melletti Mixnitz település szélén lévő parkolótól indítottuk. A szurdok bejáratáig a 3 kilométeren 360 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Ez jó bemelegítés volt a számozott létrákhoz és hidakhoz, amiből 165 darab volt, és rajtuk több mint 2900 létrafokot helyeztek el! A belépőjegy ára 3,5 euro. A látvány a szurdokban csodás, vízesések alattunk, mellettünk, fölöttünk. Nem győztük készíteni a képeket. Pihenési lehetőség a nagy „forgalom” miatt kevés van, mert a létrákon kevés az előzési lehetőség. A szurdokból kijutva, a hütténél jutott pihire is idő. Ebben a szakaszban is volt 300 méter szint! Az már a pénztárnál eldőlt, hogy a csúcsra már csak tizenhárman indulunk. A túra legkeményebb szakasza következett ahol még 500 méteres szintet kellett felfelé teljesítenünk! A sziklák és gyökerek között lépkedve néha az orrunk is a földet érte… Szerencsére kilátópontokon lehetett pihenni és csodálni a látványt. A csúcsra érve a körpanorámára nehéz jelzőt találni. Havas hegycsúcsok, szikla alakzatok a meredek völgyek oldalában. Amikor kipihentük és kicsodálkoztuk magunkat elindultunk a Teichalm tóhoz ahol buszunk és többi túratársunk várt bennünket. Utunk során, nagy területen voltak vágások. Ezekről nem tudtuk megállapítani, hogy a tél okozta károk elhárítása volt e, de az friss telepítés már részben megtörtént. A fenyő magoncok szépen fejlődtek. Az időjárás felelősünk is jól dolgozott, mert csak akkor kezdett el esni az eső, amikor beültünk a buszba. Esti vacsoránkat a szentgotthárdi Andante hotel éttermében fogyasztottuk el. Húsleves és pulyka paprikás volt a menü. Akinek volt még egy kis ereje, az összejött egy esti beszélgetésre a nap és a régmúlt történéseiről. Balog Árpi borai adták hozzá az alaphangot…

A harmadik napra a Nagybakónak melletti Kőszikla-szurdok bejárása lett tervezve. Előtte a már említett étteremben volt a reggelink. Az előző nap létráihoz képest ez csak egy laza újgyakorlat volt. A létrákhoz eljutni a sáros, omladozó oldalban viszont elég nehéznek bizonyult. Az Árpád-forrásnál még egy kis pihenő és irány a busz. Hazafelé még Böhönyén tartottunk egy pihenőt.
Utazásunkat most is a kárászi busszal csináltuk, sofőrünk Szebelédi István volt.
Ismét szép napokat töltöttünk együtt, a program tetszett mindenkinek!

atiKA

Képek a Jeli arborétumból

Képek a hármashatár túráról

Képek a Medve-szurdok túráról

Képek a Kőszikla-szurdok napján

A nyári, romániai túráink bejárására indultunk április végén. Első úti célunk a Szászsebes melletti Vörös-szakadék volt. A leírások alapján könnyen megtalálható és nagyon látványos. Másnap a Vártop-hágó melletti Rozsda-árokkal már nem volt ilyen szerencsénk. A jelzett útvonalat a téli fakidőlések járhatatlanná tették. A felhőben lévő hegyen a másik út keresése már felelőtlenség lett volna. Az itteni kidőlések már előre vetítették azt is, hogy a Bihar hegyeiben az idei tavaszon is lesznek lezárt turistautak. Ezen a napon a Boga telep melletti Három királyok- és a Schmidl- vízesést viszont az eső és a pár kidőlt fa ellenére is fel tudtuk keresni. A következő napokra két Biharfüred környéki túra volt tervezve. Ezekből viszont egyiket sem sikerült bejárni, mert mindkét útvonal le volt zárva. Az ide tervezett túrák elejét végét viszont pontosan beazonosítottuk, hogy nyáron a buszunk sofőrjének biztos támpontot adhassunk.

A Padisba tervezett túráinkat is csak félig tudtuk bejárni. A Szamos-bazár útjai lezárva, viszont a Boga-kőhöz eljutottunk. A kilátás a völgyre pazar volt! Egy kis információért még lementünk a Glavoj-rétre, hogy a másnapi túrát tervezhessük, és ha már ott voltunk átmentünk a Ponor-rétre is. A Ponoron a rét nagy része víz alatt volt. Az olvadás utáni nagy mennyiségű vizet ugyanis a víznyelők nem képesek ilyen gyorsan elvezetni így egy szép és látványos tórendszer alakult ki. A Glavojra visszatérve a már ismerős büfé felé vettük az irányt, ahol számításunk bevált, mert Dana személyében megtaláltuk azt a személyt, aki helyismeretével segítségünkre volt és majd lesz a nyáron. Másnap a Magura 1641 méteres csúcsát céloztuk meg. Az előző évek kidőléseit az erdőszegélyén még nem vágták össze, így itt volt egy kis jelzéskeresés és fán átmászás, de átjutottunk és a jelek is megkerültek. Ahogy egyre feljebb értünk a hegy oldalán, úgy nőtt a hó vastagsága is. Május elején 50-80 cm-s hó tetején járkáltunk, és ezt meg is tudtuk, mert néha beszakadt alattunk. A tetőn lévő kilátó romos volt, viszont a tőle kb. ÉK-re lévő kilátópontról szépen látszott a Vigyázó havas csúcsa és a Bélesi-víztározó hegyek közül előbukkanó nyugati része. Innen visszamentünk a Padis hágójához, mert a Magura gerincútja is le volt zárva. Felkerestük még a „Mócok temploma” kilátópontot és ismét a Glavoj-rét büféjét. A tavalyi évhez képest furcsállottuk, hogy a réten nincsenek sátrak. Mint kiderült a nemzeti park nem akarja engedélyezni a vadkempinget, viszont a rét tulajdonosa engedné, így most megy a huzavona. Ami biztos most nem volt az az irdatlan mennyiségű szemét mindenfelé, mint tavaly…
Bár minden tervünket nem tudtuk megvalósítani, de nagyon sok hasznos információval a tarsolyunkban tértünk haza! A bejárás résztvevői és segítőim voltak: Várnainé, Hajni - Balog Árpi és Ignátkó Imre.

atiKA

Képek válogatása az első két napról: (Vörös-szakadék, Három királyok- és a Schmidl-vízesés).

Képek válogatása a második két napról: (Biharfüred, Varasó-nyereg, Boga-kő, Glavoj- és Ponor-rét).

Képek válogatása a bejárás végéről: (Magura, Mócok „temploma”, Glavoj-rét).