Keddi túrájukon Hajniék a Baranyai-dombságban jártak. Máriakéméndi körtúrájukon érintették Liptódot! A dombtetőkről szinte az egész Mecsek vonulata látszik… Túrájukon mentek 17,53 km-t, hozzá volt 272 m szintemelkedésük.
A „Papi pipa” teljesítménytúrán járt a Dráva-Tenkes vegyes csapat. A mostani túra Bakócáról indult. A rajthely a vendéglátó egység melletti nagyobb helységben volt, így az adminisztráció után mi is meglátogattuk. Egy kis településhez képest nagyon színes a választék, nehéz döntéseket kellett meghoznunk… A vendéglátóhely tulajdonosa látta érdeklődésünket, így ajánlatára is fogyasztottunk, a mákra és az irsaira esett a választás… Ezután az egységnyi kitérő után indultunk is a túrára. Első ellenőrző pontunk pár száz méter után a Sáfrány Géza fazekas múzeumban volt, ami a túrázóknak volt nyitva a reggeli órákban. Ugyanitt megnézhettük a Fekete István emlékszobát is. A Tatárugratóig egy jó km-s kaptató következett a löszös úton, jó hogy felszáradt az előző hetek esője… Jelzésünk a kék kereszt, de ez nem a turista jelzés keresztje! Innen a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra útvonalán jutottunk el Alsókövesdre, második ellenőrző pontunkhoz. Ismerős pontőrökkel beszélgettünk egy kicsit és szokásos koccintás, most a fán termő fekete eper volt soron… Tovább mentünk a kéken Felsőkövesdig, ez volt a nemszeretem aszfaltos rész… Közben találkoztunk a kék vándorlás túrázóival, akik négyfős csapatunknál nem voltak sokkal többen. Pecsételés után vissza pár métert az elágazóig és irány Nagymáté, most a forrás jelzésen. Nem véletlen a megnevezés, mert a térképen is használt „farkincás” forrás jeleket kellett követnünk a füvészkertig! Rövid pihenő után indultunk tovább , ami a Zselic legmagasabb pontja (358 m). Közben egy újabb jelzést is felfedeztünk, a tölgyfalevelet. Ez a Fekete István emlékösvény jelzése… Utunkon az előzőleg gondolt nagy őzláb gomba dömping elmaradt az ellenőrzőpont felé, szinte csak elöregedetteket találtunk. Az oda-vissza megtett méterek után már majdnem végig csak lefelé a kereszt jelzésig. Közben rövid kitérőt tettünk a Bakócai tanösvény kilátójához. Sajnos a kilátást az időközben felnőtt akácok szinte teljesen takarták pedig a jól megépített kilátó megérdemelné, hogy a funkciójának megfelelően lehessen használni! Esetleg pár akácot fel lehetne ajánlani szociális tűzifának és mindjárt lenne kilátás... A kereszt jelzések mentén, lefelé kényelmesen besétáltunk a célba, ahol megkaptuk sokadik pipás kitűzőnket és fogyaszthattunk a szokott zsíros kenyerekből, amihez ezen a túrán lilahagyma jár! A 14,1 km-hez volt 380 m szintemelkedésünk. Az ellenőrző pontokon szokásos ellátás is megvolt. Csoki, alma, cukorka… A célban a rendezőktől kapott bónok! Ezeket az italra beváltható bónokat a szomszéd helységben tudtuk beváltani, ahol folytattuk a reggeli beszélgetést és a kóstolást tulajdonossal… Majd megköszöntük a rendezést és elindultunk haza! Kellemes időben jártunk a természetben, szép napunk volt!
Szombaton a Nyugat-Mecsek útjait járták Hajniék. Útvonaluk Kővágószőlős – Kővágótöttös – Farkas-tető – Bükkösd vasútállomás volt. Ezen a túrán a
17,96 km-n 429 m szintemelkedést tettek meg. Gombák sokaságát lehet fotózni és szedni. Csak figyelmesen, ne hogy mérgező is kerüljön a szatyrokba, kosarakba! Amit nem ismersz, hagyd ott a helyén! Van feladata a természetben…
