Fogadjátok szeretettel Müller János túraleírását, képeit és az útvonal rajzot. Nem az irodalmi stílus, hanem a valósághű leírás miatt… Aki így fogja fel a túrázást, annak a csúnya is lehet szép! Ő még nagyon sok szép túrát fog megélni ebben a világban! Gratulálok a teljesítéshez! atiKA
Szent Imre teljesítménytúra, 40 km.
2022. Október 1-ére meghirdetett túrára pár perccel 8 óra után érkeztünk Máriagyűdre a Közösségi házhoz. A rendezők, mint minden évben bőségasztallal várták az elszántakat, akiket az elmúlt napok csapadékos időjárása nem riasztott el. A korábban kinézett 30km-es távra 7:30 és 9 óra közt lehetett jelentkezni és indulni. Mivel utazásunkkor átbeszéltük, hogy akár a 40km-es távot is szívesen járnánk, így az üdvözlés után rá is kérdeztünk, hogy saját idő terhére indulhatnánk-e a maratoni távon, mert a rajtidő 7:00 és 8:00 óra között volt, amiről már lekéstünk. Az igen válasz után átnéztük az útvonalat, közben a borkínálatból is lehetett fogyasztani. A Zódor-pince Merlo és Balog Árpád Oportó, Rosé, Tramini és Bíbor kadarka fajták közül az utóbbit választottam, természetesen hozott pohárból történt a kóstolás. Miközben fogyasztottam a zamatos vörösbort megszületett a döntés, túra végeztével vásárolok és viszek haza is...
Negyed kilenc után elindultunk a piros sávon Harkányi út felé. A mezőgazdasági tócsákkal tarkított földúton szlalomozva jó tempóban haladtunk, az első ellenőrző pontnál a Madison épületnél zsírkrétával "x" jelet kellett az igazoló lap 1. ep. rublikába írni. Ezután a piros kereszten haladtunk Siklós felé, ahol a Szolgáltató ház parkolójában már vártak, gyorsan meg is kaptuk az igazoló pecsétünket, hogy csökkenteni tudjuk időhátrányunkat, ehhez édességet is kaptunk, hogy energia is legyen hozzá. Tovább a piros négyzeten. Jó ütemben haladtunk Kálvária felé, majd a rajttól számítva 7km és egy rövid, de elég meredek szakasz után a kápolna mellett megleltük az ellenőrző ponton elhelyezett zsírkrétát. Itt újabb x került lapunkra. A máriagyűdi kegyhely a Fájdalmas szűzanya szobor felé vettük az irányt, majd onnan elindultunk lefelé, vissza a Közösségi házhoz begyűjteni az újabb pecsétet és édességet.
Ezután a sárga kereszten haladtunk felfelé, a Református templomot elérve a sárga sávon Nyugat felé vettük irányunkat. A házakat elhagyva előbb a magas löszfallal szegélyezett nedves, de nem csúszós úton haladtunk. Feljebb a meredekebb szakaszon haladva jobban figyeltünk a köves felszínre, hogy a megcsúszást, esetleg bokaficamot kerüljük. A kilátóra természetesen felmentünk és Pyber kunyhóhoz is bekanyarodtunk, itt egy kedves fotós hölggyel is találkoztunk, ki a közelgő esőre hívta fel figyelmünk. 11 km után értünk az 5 ep-ra. Mondani sem kell, hogy pecsét mellett édességet és folyadékot is kaptunk.
A kék háromszög jelzést követve az erdei szakasz után kiértünk a lokátor felé vezető aszfaltozott útra, Észak felé Mecsek-hegységre szabad a kilátás. A Zengőtől, Jakab-hegyig végig tudtuk mutatni a csúcsokat... Figyelmünk az égboltra is terelődött, ami a korábbi figyelmeztetést nyomatékosította. A kék sáv és kék háromszög csomópontnál Tenkes csárda felé az erősen lejtős és nedves erdészeti útnál már a hátizsákról lekerültek a túrabotok. Óvatos leereszkedés és kapu áthaladás után szinte vízszintes területen értük el az 58-as utat, azon átkelve a Tenkes-csárda mögött a parkolóknál indultunk a volt kőbánya mellett Nagy-hegy felé. Itt bizony eleredt az eső. Előkerültek az esőkabátok, majd a volt kőbánya tetején óvatosan lépkedtünk meg megállva, hol az út széle közelében lévő 5-10 méteres mélységet, hol az égboltot nézegettük. A 6. ellenőrző pont a kilátónál volt a lépcső alatti fedett részen. Mire ide értünk az eső is elállt, így a begyűjtött igazoló bélyegző és az erőt adó édesség után felmentünk, ha már kilátó, akkor nézzük meg kilátásainkat. Volt is viszonyítás. Láttuk már rekkenő déli hőségben, enyhe tavaszi zöldben, éjszakai sötétben. Erősítve a mondást, hogy minden évszakban meg kell nézni a tájat. Meg bizony! Pontőr utunkra engedett és lelkiekben ráhangolt az Északi oldalon lévő eső áztatta utakra. Az biztos, hogy nem kell poros földúton szenvednünk...
Egy darabig még a kék sávon haladtunk lefelé a hegyről. Ahogy közelítettünk a szántóföldek felé úgy lett az út egyre jobban csúszós, tócsákkal tarkított. Zöld sávon Csarnóta irányába gyakori megcsúszás lassította haladásunk. Nyomokat nézve, az előttünk haladók is hasonlóan két lépés egy csúszás technikát alkalmazták. A tavakat megkerülve értünk be Túronyba, ahol ismét átkeltünk az 58-as úton. Az eső is megkegyelmezett vagy csak lendület vétel miatt per pillanat nem esett. Ez jól esett! 19,9km után elértük a 7-es ep-ot.
Majd a zöld sávon a Rózsatemplomot is. További pár méter után a sárga sáv csomóponthoz érve ismét eleredt az eső, Bissén áthaladva elértük a sárga kereszt csomópontot. A sárga kereszten folytatjuk utunkat, a térképen Medvehagymás névvel jelölt terület már a nagyon jól átázott erdészeti út címet kiérdemelve, ezen picit módosított, tehát folytattuk csúszkálásainkat. Feljebb és meredekebb Tenkes-erdőn áthaladó út is a komótosabb haladást irányozta elő tudatva, hogy ez a Villányi-hegység Északi oldala. Felérve a Mária-hát Keleti végén lévő tisztásra 25,8 km után a 8. ep-on megkaptuk a szokásos igazoló bélyegzőnket és a velejáró édességet is.
A gerincen, a kék sávon Keleti irányba az enyhén lejtős és kevésbé csúszós úton már jól tudtunk haladni legalább egy kilométert. Ugyanis a 9. ep-hoz érve, egy zsírkrétás "x" után a kék kereszt Északi irányban visszaterelt a hegyaljai vízgyűjtőkhöz. A gombákkal tarkított erdőben elfogadhatóan haladtunk egy darabig, ahogy egyre lejjebb értünk már keresni kellett az erdőben történő haladás lehetőségét. Zöld sáv csomóponthoz érve a pincesoron a 10-es számú ep-on begyűjtöttük az igazoló bélyegzést, italból feltankolva indultunk Csukma-kereszthez.
Nagy lendülettel az erdőszélen bekanyarodtam a kék sávra, gondolva a könnyű útra... Pár lépés megtétele után egyszer csak hallom. "Nincs csúszásnyom!" Nincs, bizony erősítem meg. Előkerült az igazoló lapon szereplő leírás... "Hamarosan a rét sarkától már fonódik a kék és zöld sávjelzés..." Egyértelmű nem ezen az úton kell megközelíteni a következő ellenőrző pontot. Miért is ne legyen olyan szakasz, ami az eső után hetekkel is nehezen járható. Egy sóhaj részemről és neki indulok a rét másik sarkához. Beérve az erdőbe a korábbi jóslásom beigazolódott. Az úton álló vízből néha kilátszott a két keréknyom közötti kiemelkedés, miközben az erdő széle nem az a jól járható erdő. De szerencsére ez is csak egy rövid szakasz. Az erdőben haladva megközelítjük a csomópontot, ahol a zöld sávon elindulunk felfelé Csicsó-hegy irányába. A kerítés mögötti szőlősorok jelzik, hogy közel a piros sáv. A kereszthez érve piros sávon indulunk nyugat felé. Makári szőlők mellett Csukma-hegyre természetesen felfelé. Az utunk kerítések közt halad keréknyomok vízzel telve, de biztatva mutat pár kiemelkedést ahová lépni lehet. Kisebb, nagyobb pocsolyák csak lassítják haladásunkat. Az eső elmúltával kisütött a nap, csodás látkép a jutalmunk. Igaz a lehullott csapadék az úton, mint a patakmederben folydogál lefelé miközben a sáros bakancsot is tisztítja. Csak egy meredekebb szakaszt kell megtennünk és elérjük a 11-es ep-ot. 34,4km után meg is történik, megkapjuk az igazoló pecsétet és édességet. A nap hétágra süt, a légkör tiszta, kilátás gyönyörű! Ezt kár lett volna kihagyni! Eső és a nehezen járható útszakasz a felkészült túrázónak nem nagy ár.
A pontőrök elköszönése is biztató. Jövőre ugyanitt találkozzunk! Utunkat a sárga sávon Akasztó irányába folytatjuk, leérve a kilátó ponthoz körbetekintünk, átbeszéljük, hogy mai utunk során, melyik csúcson is jártunk... A fáradtság vagy a vég elodázása miatt szinte sétálva érkezünk le az útra. De van még igazoló bélyegzőnek kettő hely is. Látnivaló híján, a sárga kereszten már tempózva közelítjük meg 12-es Szentkút ellenőrző pontunkat. Pecsét, édesség, tempó... majd el is érkeztünk célunkhoz.
Máriagyűd, Közösségi ház! Megkaptuk pecsétünket, gratuláltak a rendezők és a jelvény mellé jó bort is kaptunk, az asztalon szokásos menü a hagymás zsíroskenyér is kihagyhatatlan, finom volt és jól esett! (Nem az eső, a kenyér!). A napsütéses délután maradék részéből kis időt az épület előtti padon ülve töltöttük, miközben a zárásra lassan készülődtek a rendezők, várva a még kint lévő túrázók beérkezését. A nap mérlegét nézve nagyon jó döntés volt a 40 km-es távot választanunk.
Köszönjük rendezést!
Túra hossz: 38,93km
Túra ideje: 8:41
Mozgási idő: 7:51
Szintemelkedés: 1210m
Átlag mozgási sebesség: 4,9km/h
