Augusztus 11-18-a között Erdélyben jártunk.
Buszunkkal Torockóra indultunk hajnalban Pécsről. Útközben megnéztük a Szászsebestől ÉK-re lévő Vörös-szakadékot. Már régóta tervezgettük, hogy bejárjuk. A Vörös-szakadék a várostól három kilométerre, északkeletre, 300–425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, de a városból is jól látható. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, és még mindig formálja. Anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Három – egy 25, egy 21 és egy 11 méter hosszú – barlang nyílik belőle. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították. Védett növényei a csikófark, a fekete fodorka, a gyászoló imola, a kései szegfű, a piros madárbirs és a sugaras fejvirág. A hegy lábáig tudtunk menni a busszal. Innen „ki-ki alapon” jártuk körbe a szakadék érdekes formájú képződményeit. A nehézségi fokokat előre ismertettük. Most, hogy ezek között az alakzatok között, alatt, felett, mellett sétálhattunk óriási élményt jelentett mindenkinek! Az egymáson lévő színes piramisok, oszlopok vagy éppen orgonasípoknak látszó formák hálás fotótémák voltak. Torockó felé még megálltunk a Kő-köz sziklái között. Idén is az Ági panzióban volt a szállásunk, aminek az elfoglalása után sétát tettünk a településen.
Második napunkon helyből teljesíthető túrákat terveztünk. Az Ordas-kő és a Vidaly sziklatömbjének meghódítására készültünk, külön két csoportban. A nem várt meleg egy kicsit hátráltatta a csapatokat, de a hegyek tetejéről integettünk egymásnak. Mindkét hegyről szép kilátás van az Aranyos völgyére, a Székelykőre és a Kőközre is. Az Aranyos-pataktól É-ra a Gyalui-havasok változatos hegyvonulatai látszanak, a Vidalytól Ny-ra pedig a Mócvidék hegyeire lehet látni. Sajnos a Vidaly csúcsáról valaki már elvitte a kis táblát, ami kifejezi a valóságot „Vizuális orgazmus”. Az Ordasról lefelé a Birge-tető felé jöttünk, majd a temetőn keresztül jutottunk el a település legöregebb házáig. A túrák után jól esett a „Gondűző” nádtetős „teraszán” pihenni egy ital mellett. A napot most is egy sétával, és mivel másnap már mentünk tovább egy vásárlással zártuk. Kerültek a csomagokba lekvárok, és különböző italok is. Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára és az egyik legszebb települése. Az egykori bányászváros mostani arculatát az 1870-s tűzvész utáni építkezésnek köszönheti. Legjelentősebb látnivalói az Unitárius erődtemplom, és a néprajzi múzeum. Elhelyezkedésénél fogva kiváló kiindulópontja a környék hegyeinek felderítésére.
